Három középiskola egyesülésével létrejött komplex intézményünk 2011. szeptember 01. óta új néven működik. Iskolánk MÁNDY IVÁN írói hitvallásához igazodva, a Kossuth-díjas művész nevét vette fel.
"Mándy írásainak világát, hangulatát meghatározta a környezet, amelyben élt: a VIII. kerületi Teleki és Mátyás tér környéke, a kisemberek, a lecsúszottak, a társadalom elesettjeinek kisvilága. Novelláiban a Külső-Józsefváros sajátos emberközössége nyüzsög: bódésok, cigányok, vagányok; magányosak és kiszolgáltatottak, emberi kapcsolatokra, szeretetre vágyók. Első, önéletrajzi ihletésű regényeiben (Francia kulcs és A huszonegyedik utca ) a gyerekkori tapasztalatok, emlékek ötvöződnek regénnyé: a nagyvárosi miliő, a kétes egzisztenciák, lődörgők, feltörekvők tarka világa egy kamaszfiú tudatán átszűrve jelenik meg."
Mándy Iván 1918. december 23-án született Budapesten. Apja Mándy Gyula hírlapíró volt, aki vidéki polgári család sarjaként érkezett a századfordulós Budapestre, tele nagyratörő tervekkel. A szülők válása után a hatéves Mándy a bohém, hányatott életet élő apával maradt, s korán megismerte az otthontalanságot, az olcsó szállodák, kávéházak és kis mozik világát. A budapesti Lónyay utcai gimnáziumban, majd a Madách Gimnáziumban tanult, az ötödik osztályból azonban kimaradt, s tanulmányait sohasem fejezte be.
Tizenöt éves korától írt rendszeresen, első kritikusa az édesapja volt. Első novellája 1937-ben a Magyarság című lapban jelent meg. Ettől kezdve folyamatosan jelentek meg írásai.
A háború alatt a katonai szolgálattól sikerült megmenekülnie, ezidőtájt sporttudósítóként működött. A háború után az akkor induló Újhold című folyóirat gárdájához csatlakozott, néhány számot társszerkesztőként is jegyzett.
1949 után Mándy előtt is bezárultak a publikálási lehetőségek, az irodalmat egyre szigorúbban felügyelő politikai hatalom korlátozta az Ő művészi tevékenységét is. Az író ezekben az években a Magyar Rádió számára készített dramaturgiákat, gyerek-hangjátékokat, s a Népművelési Intézet munkatársaként vidéken tartott irodalmi előadásokat.
1954-től Mándy szabadfoglalkozású író volt, hivatalt, állást nem vállalt. 1971-ben megnősült, felesége Simon Judit orvosnő, aki védett, békés otthont teremtett az írónak az otthontalanság évtizedei után.
Mándy a rendszerváltás után sem csatlakozott egyetlen politikai erőhöz sem, tisztségei azonban megsokasodtak. 1989-től a Holmi című folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, 1991-től a budapesti magisztrátus, 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
1995. október 6-án Budapesten hunyt el.
(Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum - Digitális Akadémia)
Még életében megjelent kötetei
Posztumusz
Forgatókönyvíróként
Színészként
Mándy Iván dedikál
Mándy Iván nemcsak a felszabadulás utáni, hanem az egész 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb prózaírója. Novellái, kisregényei, hangjátékai a magyar próza kimagasló alkotásai közé tartoznak. Mándy a "tehetsége törvényei szerint" mindig a maga útját járta, azon írók közé tartozik, akiknek teljesítménye világirodalmi mércével is mérhető!
Fontosabb díjak, elismerések:
A Getz-díj átadásán Mándy Iván és Göncz Árpád köztársasági elnök (1991)
Az utolsó fotók egyike